- Sportjátékok a hazai testnevelésben
- Hiányérzet a nemzetközi sikerességben
- Alsó tagozat hiányosságai
- Technikai elemek túlsúlya
- Tökéletes átmenet testneveléis játékok és sportjátékok között
- Inváziós sportjátékoka
- Ultimate, mint inváziós sportjáték
A magyar testnevelés tanításban mindig is kiemelt szerepet kaptak a Játékok. A történelmi gyökerek közül talán elegendő kiemelnünk a nép játékok jelentőségét, illetve a csapatsportok európai úttörő szerepét hazánkban (labdarúgás, vízilabdázás). A hazai testnevelésben már a két világháború közötti időszakban is túlsúlyban voltak a (testnevelési) játékokra épülő oktatásmódszertani ajánlások. A sportjátékok (és főként a csapatsportok) is elsők között épültek be a hazai tantervekbe nemzetközi összevetésben (kézilabdázás, röplabdázás). S a mai napig a felső tagozat és a középiskolai Kerettanterveiben is a legnagyobb óraszámú tartalom a Sportjátékok, mely öt csapatsportot takar. Jelenleg a labdarúgás, kézilabdázás, kosárlabdázás, röplabdázás és a floorball csapatsportok oktatása teszi ki a legnagyobb részt a 10-18 éves korú diákok testnevelés óráin.
A mindennapos testnevelés bevezetésével fentiek egyben azt is jelentik, hogy egész Európában hazánkban áll rendelkezésre a legtöbb tanóra a sportjátékok oktatására! Ennek ellenére nem jelenthető ki egyértelműen, hogy a nemzetközi összevetésben ugrásszerűen növekedett volna a csapatsportokat versenyszerűen űző diákjaink száma. Sem pedig a hazai klubok, válogatottak sikeressége.
Az okok nyilván számtalan irányban kereshetők. Ezek közül egy lehet a testnevelés órai csapatjáték oktatás módszertana. Vagyis meggyőződésünk, hogy a jelenlegi gyakorlat nem tökéletes.
Képzésünk során két gyakorlati problémára is megoldást kínálunk.
Egyfelől az alsó tagozaton kialakuló különbségek hatékony homogenizálását. Másfelől a diákok játék közbeni gondolkodásának (és kreativitásának) fejlesztését.
Előbbi alatt értjük azon véleményünket, miszerint a hazai testnevelés egyik(?) legégetőbb szakmai problémája, hogy alsó tagozaton (a legszenzitívebb korosztályban) a legtöbb esetben nem testnevelők tartják a testnevelés órákat. Ennek (is) „köszönhetően” ötödik évfolyamra óriási különbségekkel lépnek be a gyerekek. Ha csak szigorúan a sportjáték jártasságnál maradunk is, azt tapasztaljuk, hogy azok a 10 éves gyerekek, akik egyesületi szinten sportolnak valamilyen csapatsportot, azok a többiben is jól teljesítenek testnevelés órán. Akik azonban egyesületi szinten nem űztek csapatjátékot, azok többsége alapvető szabályismerettel és taktikai fogalmakkal sincs tisztában. Ezeket az óriási különbségeket a felső tagozatban tanító testnevelő a legritkább esetben tudja (akarja?) közelíteni egymáshoz, inkább csak „nyílik az olló”.
Utóbbi felvetett probléma lényege, hogy a legtöbb esetben a testnevelők túlzottan a technikai elemek oktatására (és gyakorlására) helyezik a hangsúlyt. Az egyes labdajátékok szabályai szerint megtanítják a diákokat labdát vezetni, passzolni, lőni, esetleg labdával cselezni. De jóval ritkábban kerülnek elő tartalomként az egyéni taktikai elemek, a döntéshozatali képesség fejlesztése, és a játék közbeni gondolkodásmód alakítása. Ennek egyik oka, hogy a technikai elemek oktatását a testnevelők többsége könnyebbnek ítéli meg. Illetve a tanulási folyamat látványosabb, a diákok könnyen osztályozhatók. Azonban magát a játékot a diákok többsége ezzel a módszerrel nem sajátítja el, és főleg nem fogja élvezni. Például a technika alapú módszerrel egy diák megtanulja a ziccerdobást, de valós játékhelyzetben vajon hányszor ismeri fel, hogy lehetősége nyílik egy betörésre?!
Mindezek alapján nem véletlen, hogy már az 1980-as évektől a világ számos pontján dolgoztak ki különböző taktika- és/vagy játékalapú oktatási modelleket a különböző csapatjátékok testnevelés órai oktatására. S nem véletlen, hogy a legutóbbi NAT és Kerettantervekben már idehaza is megjelenik a „játékos” oktatás ajánlása. Forradalmi megújulásról azonban sem nemzetközi, sem hazai viszonylatban nem beszélhetünk. Az egyes pozitív gyakorlatok (és tudományos kutatások) inkább amolyan műhelybázisként működnek világszerte.
Az áttörés azért nem valósult meg általánosan véleményünk szerint, mert az egyes un. reform modellek tudományosan alátámasztott elméleti háttere legtöbb esetben egy túl bonyolult, nehéz gyakorlati módszer kidolgozását hozták magukkal. Értjük ezalatt, hogy a közös cél mindig az volt, hogy a testnevelők munkáját megkönnyítsék, hatékonyabbá téve a sportjátékok oktatását, de végül a legtöbb esetben olyan összetett módszertanra tettek javaslatot, melynek elsajátításához a testnevelők többségének ki kellene lépnie a komfortzónájából.
Jelen képzésünkkel nem kevesebbet ígérünk, minthogy a fenti ellentmondást feloldjuk! Olyan módszertani eszközt adunk a testnevelők kezébe, mellyel a hazánkban előírt öt csapatjáték közül négynek könnyebbé, hatékonyabbá tehetik a testnevelés órai oktatását. Úgy, hogy mindehhez nem szükséges összetett, bonyolult feladatsorokat és temérdek új elméleti ismeretet elsajátítaniuk!
Hogyan lehetséges ez? Az eddigi reform modellek szinte mindegyike a testnevelési játékok variálásában, és az adott csapatsport módosított/könnyített játékainak felépítésében kereste a megoldást. Ez azonban több munkát, befektetett energiát igényel egy testnevelőtől, mint amennyivel megkönnyíti a későbbi komplex játék kialakulását.
Mi azonban nem testnevelési- és előkészítő/rávezető játékok sorával könnyítjük és bonyolítjuk egyszerre a testnevelők munkáját. Hanem egy olyan létező,világszerte ismert csapatjátékot javaslunk, mely testnevelés órai keretekben egy logikus átmenet – ha úgy tetszik „híd” – a legismertebb testnevelési játékok és az inváziós csapatjátékok között! Azt ígérjük, hogy ha a legkisebbek által is ismert és játszott fogó- és pontszerző játékok után az Ultimate frizbi sportágat tanítják meg a diákoknak, akkor innentől a következő „organikus” lépés lehet a labdarúgás, a kézilabdázás, a kosárlabdázás és a floorball élményszerű, játékalapú oktatása!
Ennek belátásához először ismerkedjünk meg az „Inváziós Sportjátékok” fogalmával!
A sportjátékokat a közös taktikai alapok mentén elsőként egy brit szerzőpáros osztotta négy csoportba. (Griffin, L. L., Mitchell, S. A., Oslin, J. L. (1997). Teaching sport concepts and skills: A tactical games approach. Champaign, IL: Human Kinetics.).
Az egyik az Inváziós sportjátékok csoportja, melyben közös elemek: a két csapat egy időben tartózkodik a teljes játékterületen, és a támadók célja az ellenfél által védett célba juttatni a játékeszközt, a pálya kulcspozícióinak „megszállásával”(invázió). Ebbe a csoportba tartozik többek között: labdarúgás, kézilabdázás, kosárlabdázás, jégkorong, rögbi, vízilabdázás, floorball, Ultimate frizbi. (De nem tartozik ide például a röplabdázás, mint „fal/hálós sportjáték”).
Ennek a csoportosításnak éppen az a nagy előnye, hogy az egyes csoportba tartozó sportjátékok számos taktikai elemét csak egyszer kell megtanítani, mert azok transzferálhatók a másik sportágba. Például a lövőcsel taktikai szerep ugyanaz a kosárlabdázásban, kézilabdázásban, labdarúgásban, ezért ha egyszer ezt megérti a diák, mind a három sportágban tudni fogja, hogy mikor kell alkalmaznia. (Csak a technikai kivitelezést kell „hozzá” tanulnia sportáganként.)
Tehát ha bármely inváziós sportjátékban megtanul olyan logikai (egyéni taktika és döntéshozatali) elemeket a diák, mint az üresbe mozgás, emberkövető védekezés, döntéshozatal eszközzel stb., akkor minden inváziós játékban „otthonosan” fogja érezni magát.
A kérdés azonban az, hogy melyik inváziós sportjátékban lehet ezeket az elemeket a legkönnyebben megtanulni – van-e egyáltalán olyan inváziós sportjáték, melyben könnyebb ezeket megtanulni, mint a többiben?!
Képzésünk alapja a fenti kérdésre adott válasz: igen, van egy olyan inváziós sportjáték, melyben a közös logikai elemeket könnyebb tanulni és tanítani, mint a többiben – ez az Ultimate frizbi!
Miért merjük ezt kijelenteni? Az Ultimate frizbi sportágban három olyan egyedi szabály van, mely a többi inváziós sportjátékban nincs meg. S emiatt a három szabály miatt az Ultimate frizbi nagyon közel áll a testnevelési játékokhoz.
- Ultimate frizbiben nincs labdavezetés! Ha egy támadó játékos elkapja a játékeszközt, meg kell állnia – nem haladhat vele!
- Ultimate frizbiben nincs szabad eszköz! Ha a támadó csapat elejti a korongot, akkor automatikusan az addig védekező csapat támadhat – soha nem harcolnak az ellenfelek az eszközért!
- Ultimate frizbiben minden testi kontakt tilos! Ráadásul (vélt) szabálytalanság miatti játékmegállításkor nem rendeződhet vissza a védelem – nincs értelme a taktikai faultnak!
Hogy ezen három sajátos szabály miért könnyíti meg a diákok és a testnevelő dolgát, azt a következő fejezetekben részletezzük.