- Látszólagos különbségek
- Eszköz nélküli támadón védekezés szerep és oktatása
- Eszközös támadón védekezés szerep és oktatása
- Csapatrész taktikai elemek
- Csapattaktikai elemek
- Védekezés eszköz nélküli támadón!
Ven szerep: Labdarúgás, kézilabdázás, kosárlabdázás és floorball sportágakban (emberfogásos védekezés során) azok a mindenkori védők, akiknek emberénél éppen nincs ott a játékeszköz, az esetek túlnyomó részében az emberük és az általuk védett cél (kapu, kosár, célzóna) között helyezkednek. Így az emberüket és a játékeszközt is szemmel tartják. Mivel alapvetően az a feladatuk, hogy ha az emberük meg is kapná az eszközt, akkor se tudjon üresen, „tisztán” a cél felé indulni. Még akár taktikai fault árán is érdemes megállítani. Az Ultimate esetében azonban egyik megoldás sem releváns. Egyfelől a támadók nem indulhatnak meg a célzóna irányába koronggal a kézben, tehát emiatt teljesen felesleges „mögéjük” helyezkedni. Másfelől a támadóval szemben soha nincs értelme „taktikai” faultnak a sportágban, mivel a legtöbb inváziós sportjátékkal ellentétben az Ultimate-ben a játékmegálláskor mindenkinek a pillanatnyi helyén kell maradnia. Vagyis nem zárhat vissza a védelem, nem segíthetnek a taktikai faultot elkövető társnak a játék újraindulásakor. Ezért a labdás játékokkal szemben az Ultimate-ben a korong nélküli támadón védekező játékos a játékeszköz és a saját embere közé helyezkedik, s az esetek többségében nem is látja a korong pontos pozícióját. Tehát ezen elem oktatása során a testi kontaktust (és a taktikai faultot) nem kell oktatni, és az emberfogásos védekezés itt még nagyon hasonlít a testnevelési játékokból ismert „fogó” szerepre. Nem is emberfogásnak, inkább emberkövetésnek nevezzük.
Ven oktatása: Az eszköz nélküli támadón (futó) védekező játékos tehát ellentétes pozíciót kell felvegyen, mint a labdás játékokban. Mivel nem azt kell megakadályozni, hogy a futó a megkapott eszközzel szabadon megindulhasson (ezt a szabályok nem engedik), hanem azt, hogy megkapja az eszközt, ezért a védőnek a futó elé kell helyezkednie! (Vagyis nem a fogott ember és a támadott cél közé, hanem a játékeszköz és a fogott ember közé.) S mivel a futót nem érintheti meg a védő, kizárólag úgy tudja lekövetni a mozgását, ha mindig szemmel tartja, azaz szükség esetén azon az áron is, hogy az eszközt nem látja a védő! (Vagyis sok esetben a védő úgy követi az emberét, hogy hátat fordít a korongnak és a játéktér jelentős részének.)
Ezt a „kiszolgáltatott” védekező pozíciót annál nehezebben fejleszti készségszintre egy játékos, minél jártasabb valamelyik labdás inváziós csapatsportban, ahol az embere mögé helyezkedik, azt kontakt-olhatja, és közben a játékeszközt és a játék menetét is látja.
Ezúttal is a 2:1 elleni cicázás egy megkötéses variációját javasoljuk a oktatáshoz. A védekező (cica) ezúttal a korong nélküli ellenfélen védekezhet. A megkötés abban áll, hogy a védő nélküli támadó csak akkor próbálkozhat átadással, ha már a védő felvette a pozícióját és jelt adott a kezdésre. Fontos, hogy ha sikeres volt a passz, akkor a védőnek ismét hagyjunk időt, hogy a másik támadóra helyezkedjen, és ő indíthassa meg a játékot. Ne alakuljon ki az a „kezdetleges” cicajáték, hogy a támadók a cica feje fölött dobálják az eszközt, amíg az köztük „forgolódik”.
- Védekezés eszközös támadón!
Ve szerep: Labdarúgás, kézilabdázás, kosárlabdázás és floorball során az eszközt birtokló támadón védekező játékos legfőbb célja az eszköz megszerzése. De legalábbis a megindulás és/vagy passz, lövés megakadályozása, megnehezítése. Mivel az Ultimate teljesen non kontakt sportág, így a fentiek közül egyik sem lehet célja a védekező játékosnak. Emberfogás esetén „mindössze” annyit tehet, hogy fegyelmezetten betartja a csapattaktikai utasítást, és a potenciálisan 360°-os passzirány lehetőségekből mintegy 90°-os passzsávot „lezár”, megnehezít a dobónak. Másképpen fogalmazva ahelyett, hogy „megtámadná” a korongos támadót, a védőtársak helyezkedését segítendő a pályának egy előre meghatározott részét „kitakarja” a dobó számára. Taktikailag fegyelmezetten, hagyva, hogy támadó a fennmaradó háromnegyed körcikk bármely irányába pontosan passzoljon. Vagyis ezen döntési helyzetben is kevesebb feladatra és lehetőségre kell fókuszálni, és a testi kontaktus hiányában a kivitelezés biztosan nem megy el az asszertív technika irányába.
Ve oktatása: A korongos támadón védekező játékos taktikai feladata tér el tehát a legnagyobb mértékben a labdás inváziós játékok azonos szerepétől. Mivel az ellenféltől az eszközt nem veheti el, hozzá nem érhet, annak megindulását nem kell megakadályoznia; a célja egyetlen dologra redukálódik. Az átadás irányát kell befolyásolnia! Megfelelő védekező technikával a potenciális 360°-os passzirányból kb. 90-120°-os szöget le tud zárni a védő, ezzel segítve a társak helyezkedését. Mivel ennek megértéséhez és oktatásához is szükséges a csapatrész-, sőt a csapattaktikai elemek ismerete, ezért ezt később taglaljuk. A marker technikájára és annak oktatására szintén kitértünk a 3. leckében.
Képzésünknek nem elsődleges célja az Ultimate frizbi összetett csapatrész- és csapattaktikai elemeinek oktatása (az ellenőrző és záróvizsga kérdések között sem szerepel). Azonban a megértés lehetőségét meg kívánjuk adni a résztvevőknek, ezért az alábbiakban ezekre is kitérünk:
Csapatrész taktikai elemek védekezésben
Emberkövetéses védekezés esetén előforduló elem a „Váltás”. Vagyis amikor két védekező játékos megcseréli az addig általuk védett két támadót. Ennek oktatása akkor szükséges, amikor (általában labdajátékos rutinnal rendelkező) egyes játékosaink ezt rendszeresen, önkényesen hajtják végre. (Számukra) fontos kiemelni az oktatás során, hogy kizárólag akkor lehet hatékony a „váltás”, a védő társ „kisegítése”, ha ezt adott játékszituációban lekommunikálja a két érintett csapattárs, és nem történik kettős védekezés. Az ugyanis kontraproduktív, hiszen akkor az egyik támadó üresen marad, és mivel a – labdajátékokkal ellentétben – taktikai fault az Ultimateben használhatatlan eszköz, ezért jóvátehetetlen taktikai hiba.
Csapattaktika – védekezés
Az emberkövetéses védekezés célja minden egyes pont során, hogy az ellenfél passzait valamelyik irányba szorítva minimalizáljuk a támadók mozgásterét. Ezt az irányt minden megkezdett pont előtt az összes védekező játékos számára érthető módon tisztázni kell, hiszen ha csak egyikük is téveszt játék közben, akkor a támadóknak üres terület nyílhat. A szorítás iránya lehet folyamatosan balra, folyamatosan jobbra, kifelé (vagyis a korong pillanatnyi helyéhez képest a közelebbi oldalvonal irányába), befelé (vagyis a korong pillanatnyi helyéhez képest a távolabbi oldalvonal irányába) és frontális (vagyis a mindenkori dobót igyekszünk arra kényszeríteni, hogy biztonsággal csak hátrafelé passzolhasson). A fentiek közüli irány kiválasztásánál több szempontot érdemes figyelembe venni. Például: a támadók mennyire magabiztosan dobják a tenyerest; melyik irányból fúj a szél; van-e különlegesen gyors támadójuk, vagy extra precíz irányítójuk a támadóknak stb.)
A kiválasztott és leegyeztetett iránynak megfelelően a mindenkori marker és a korong nélküli támadókon helyezkedő védők legtöbbször ellentétesen helyezkednek az emberükön (pl. míg a marker a korongos támadótól bal oldalra áll, addig társai valamennyien az emberük jobb oldalán igyekeznek helyezkedni). Az alapfelállás megértését követően az oktatás során be kell vésni, hogy minden egyes passzt követően fordulhat a beállás iránya, hiszen ha adott támadó elkapja a passzt, akkor az addig rajta védekező játékos kerül Marker pozícióba.
Zónavédekezés során a csapat tagjainak célja, hogy a támadókat minél több passzra, vagy minél nehezebb átadásokra kényszerítsék. A zónavédekezés tárházának szélessége nem teszi lehetővé, hogy ezeket részleteiben taglaljuk könyvünkben – ez valójában már inkább az edzésmódszertan területe. Azt azonban megjegyezzük, hogy az Ultimate esetében a zónavédekezés nem területvédekezést jelent, tehát – a labdajátékokkal szemben – az egyes védőjátékosnak nem a pálya területeinek megfeleltethető posztjaik vannak. Hanem a korong mindenkori helyzetéhez képest kell a csapattaktikai utasításoknak megfelelően mozogni a pályán. (Ha testnevelési játékból kellene levezetni a zónavédekezést, akkor leginkább a halászfogó játékhoz hasonítható.)
