- Egyedi szabályok
- Labdavezetés nincs
- Szabad labda nincs
- Taktikai fault nincs
- Egy gondolatkísérlet a hazai mindennapokból
- Játszani tanulás
- További szabályok
Az alábbiakban elsőként azokat a sportági szabályokat emeljük ki, melyek eltérnek a többi inváziós csapatjátékban egységesen meglévőktől. Ezek a kardinális eltérések teszik egyrészt ideális „átmenetté” a testnevelési játékok és inváziós sportjátékok között; másrészt könnyítik meg mind a tanulását mind a tanítását a sportágnak.
- LABDAVEZETÉS?
Ultimate frizbiben nincs labdavezetés! Ha egy támadó játékos elkapja a játékeszközt, meg kell állnia – nem haladhat vele!
Az öt testnevelés órai inváziós sportjáték mindegyikében (labdarúgás, kosárlabdázás, kézilabdázás, floorball) alapvető technikai elem a labdavezetés. Ennek köszönhetően a támadó játék alapszituációja, hogy egy gyerek vezeti a labdát, míg társai (jó esetben) lehetséges passzsávokba mozognak. Ugyanakkor a labdát vezető játékost (legalább) egy védőjátékos igyekszik akadályozni.
Oktatás szempontjából ez a szabály természetesen azt jelenti, hogy a gyerekeknek meg kell tanítani a labdavezetés technikáját és azt a taktikai döntést, hogy passzoljanak vagy meginduljanak. Illetve meg kell tanítani, hogy védőként hogyan akadályozzák a labdát vezető támadót.
Ezzel szemben – mivel tilos haladni a frizbivel – Ultimate frizbi játékhoz nem kell tanítani labdavezetést, sem taktikai döntéshozatalt. Sem a védőjátékos akadályozó szerepét. Az eszközt birtokló támadó csak passzolhat, ezáltal viszont a játék már a kezdettől kooperatív lesz. Minden támadónak meg kell tanulnia az üresbe mozgást. Míg az „önzőzés” fogalma eleve kizárt.
- HARC A SZABAD LABDÁÉRT?
Ultimate frizbiben nincs szabad eszköz! Ha a támadó csapat elejti a korongot, akkor automatikusan az addig védekező csapat támadhat – soha nem harcolnak az ellenfelek az eszközért!
Az öt testnevelés órai inváziós sportjáték mindegyikében (labdarúgás, kosárlabdázás, kézilabdázás, floorball) alapvető játékelem a harc a labdáért. Mind labdavezetés közben, mind a támadók által szorosan nem birtokolt labda esetében mindkét csapat tagjai „megszerezhetik” az eszközt. Vagyis folyamatos (kontakt) küzdelem zajlik az eszköz birtoklásáért.
Oktatás szempontjából mindez azt jelenti, hogy meg kell tanítani a gyerekeknek a fizikai kontaktot és a szabályos test-test elleni küzdelmet. Valamint azt a taktikai döntést, hogy az eszközt adott helyzetben „támadja-e” vagy sem. Hovatovább az agilitás és az asszertivitás képességeket is fejleszteni kell.
Ezzel szemben – mivel a földet ért korong automatikusan az addig védekező csapat birtokába kerül – Ultimate frizbi játékhoz nem kell testi küzdelmet tanítani. Nem kerül döntési helyzetbe a játékos korongejtéskor. Ellenben a játékosok reakciógyorsasága és taktikai fegyelme is fejlődik a játék során. Hiszen a korongejtés pillanatában már tudja, hogy változik a szerepe: védőből támadó ill. támadóból védővé vált.
- TAKTIKAI FAULT?
Ultimate frizbiben minden testi kontakt tilos! Ráadásul (vélt) szabálytalanság miatti játékmegállításkor nem rendeződhet vissza a védelem – nincs értelme a taktikai faultnak!
Az öt testnevelés órai inváziós sportjáték mindegyike (labdarúgás, kosárlabdázás, kézilabdázás, floorball) kontakt csapatsport. Mind a támadó, mind a védő szerepben lévő játékosoknak a játék minden pillanatában készen kell állniuk az ellenféllel történő érintkezésre, ütközésre.
Oktatás szempontjából ez azt jelenti, hogy a gyerekeknek már a kezdetekkor meg kell tanítani a szabályos kontaktokat (labdaszerzések, „sodrások”, elzárások, test-test elleni küzdelmek stb.). Sőt, ezen túlmenően meg kell tanítani a szabálytalan kontaktokat is! Mivel a szabálytalanság miatti játékmegállításkor a támadó és védő csapat tagjai is szabadon rendeződhetnek, az esetek 99%-ban a szándékosan szabálytalankodó csapatot segíti a játékmegállítás. Ez a taktikai fault. (Emiatt a legtöbb inváziós csapatsportban úgy is hasznossá válhat egy játékos, ha akár egy egész mérkőzés alatt egyszer sem ér az eszközhöz…)
Ezzel szemben – mivel a játékmegállításkor minden játékosnak az adott helyén kell maradnia (tilos a „rendeződés) – Ultimate frizbiben nincs előnye a szabálytalankodónak, tehát nincs értelme a taktikai faultnak. S mivel minden testi kontakt tilos, így nem része az oktatásnak a test-test elleni küzdelem.
A későbbi fejezetekben vissza térünk még fenti szabályok következményeire. Már az eddig olvasottakból is világosan látható, hogy a testi kontaktok és a labdavezetés teljes hiánya miatt a legkönnyebben oktatató inváziós sportág az Ultimate frizbi. A testnevelőnek nem kell a heterogén képességekkel és készségekkel bíró (koedukált!) osztályokban küzdelmet tanítani. Hanem már a kezdetektől az osztály minden tagja aktív részesévé válik a játéknak.
Mielőtt a további szabályokat részleteznénk, egy gondolatkísérletre hívjuk meg olvasóinkat!
A hazai Kerettanterv szerint 5. évfolyamtól kezdődően egy osztályban minden diáknak képessé kell válnia az öt csapatjátékban való aktív részvételre, kooperatív bevonódásra, kis létszámú csapatokban is. Ez azt jelentené, hogy egy tetszőleges évfolyamon bármely random módon kiválasztott hat diáknak képesnek kell lennie intenzíven játszani 3-3 elleni kézilabdázást, kosárlabdázást, labdarúgást, röplabdázást és floorballt. Életszerű ez jelenleg hazánkban? Ha egy 7. évfolyamos osztályban kisorsolunk négy lányt és két fiút, akkor Őket három-három fős csapatokba rendezve intenzív kispályás kézilabda vagy labdarúgás mérkőzést tudnának produkálni? A Kerettantervben leírtak a legtöbb esetben sajnos nem valósulnak meg alsó tagozatban, így a felső tagozatra belépő diákok ismeretei és képességei sincsenek meg homogén módon ahhoz, hogy a fenti elvárás reális legyen. Ehelyett mi történik ötödik évfolyamtól a legtöbb iskolában? A testnevelők többsége eleve meg sem próbálja a gyerekek által hozott (csapatsport taktikai) különbségeket kompenzálni. Ehelyett 1.) technikai elemek oktatásába kezd: Például megtanítja a labdavezetést és a fektetett dobást kosárlabdázásban, de nem kezdi el az üresbe mozgást tanítani. Megtanítja az átlövést és hosszúindítást kézilabdázásban, de nem kezdi el tanítani a visszazárást. Megtanítja a passzolást belső/külső lábéllel és a kapura lövést labdarúgásban, de nem kezdi el a labdás társ fedezését. 2.) differenciál: A csapatsportokban jártas gyerekek sokszor külön játszanak a többiektől (ld. „fiúk mehetnek focizni, lányok röpizni”) 3.) értékelésnél a legritkább esetben kerülnek elő a játék közben produktumok. A gyerek és a tanár számára is objektívebbnek tűnik így az osztályzás: 5 bedobott büntető ötös, 2 bedobott büntető kettes érdemjegy. Mintha azt osztályozná, hogy húsz órányi gyakorlást követően a 4-4 elleni játék során mennyivel lett effektívebb önmagához képest.
S ezzel a módszerrel mit ér el a testnevelő? Az „ügyes” gyerekek még ügyesebbek lettek. Valami újat azért mindenki tanult. Az értékelés, számonkérés világos és objektív. Amelyik gyerek eddig sem „szeretett játszani”, azzal „mit kezdhettem volna?” – felkiáltással a felelősséget is leráztuk magunkról.
S mit ér el ezzel a módszerrel a hazai testnevelés? A gyerekek többsége esélyt sem kap megtanulni JÁTSZANI. Nem értik meg a diákok, hogy inváziós csapatjáték közben miért és hova kellene mozogni. Nem fogják élvezni a komplex csapatjátékokat. Ellenben a monoton technikatanulás közben vagy a maradék motivációt is elveszítik, vagy a jó osztályzatnak köszönhetően téves képzetük lesz arról, hogy akkor most Ők már tudnak kézilabdázni, kosarazni és focizni. Amelyikük korábban nem szerette meg az inváziós játékokat, az ezután sem fogja.
Távoktatásunk célja, hogy minél több testnevelő szakítson fenti gyakorlattal! A sportjáték tartalmú testnevelés órákon a gyerekek valóban megtanuljanak JÁTSZANI, csapattagként gondolkodni és cselekedni. A frontális monoton technika gyakorlás mellett jusson idejük és lehetőségük megérteni és gyakorolni a játék közben döntéshozatali helyzeteket és taktikai elemeket. Legyen alkalmuk megszeretni az inváziós csapatjátékokat testnevelés órán azoknak is, akiknek iskolán kívül (pl. egyesületi szinten) erre nem volt alkalmuk.
Mindezt nem összetett, és a testnevelőtől túlzott előkészületeket igénylő testnevelési és megkötéses játékokon keresztül, hanem egy olyan komplex non-kontakt inváziós sportág által, melynek oktatása nem követel komfortzónán kívüli igénybevételt a pedagógustól. S megy önálló sportjátékként önmagában is értéket képvisel testnevelés órai és diáksport tartalomként!
Az Ultimate további szabályai
A fentiekben három olyan kardinális szabályt emeltünk ki, melyek megkülönböztetik az Ultimate frizbit a labdás csapatjátékoktól az inváziós sportjáték „családon” belül. A következőkben sorra vesszük a sportág lényeges szabályait, melynek elméleti ismerete szükséges ahhoz, hogy a testnevelő sportági játékosmúlt nélkül is magabiztosan tudja oktatni a diákok számára.
A játék menete:
az inváziós csapatjátékoknak megfelelően két azonos számú csapat tartózkodik egyszerre a pályán.
A csapatok létszáma minimum 2, maximum 7 fő oktatási keretben. A nagypályás versenyeket 7-7 ellen játsszák, a hazai diáksport versenyeken kispályán 4-4 ellen. Oktatás során nem javasoljuk a négy főnél magasabb csapatlétszámot!
A támadó csapat célja úgy végigpasszolni a korongot a téglalap alakú pályán, hogy végül egy társ az ellenfél zónaterületén belül tudja elkapni. A pálya mérete oktatási keretben 6x12m-től akár 37x100m-ig terjedhet. A hivatalos nagypályás mérkőzéseket 37x100m méretű pályán játsszák, 18-18m mély zónákkal. Diáksport versenyen 20x40m-es pályán játszanak idehaza 4-4 elleni csapatok 6-6m mély zónákkal. De tanórai keretek között a 2-2 elleni játékhoz akár 6x12m is elegendő, ahol a zónát a pálya vége helyettesíti.
A támadás joga addig illeti meg a csapatot, amíg a korong nem ér földet. Az eszközt birtokló játékos nem haladhat, csak sarkazhat – tehát passzolni köteles. De sem a passz irányára, sem a passzok számára, sem a támadó időre nincs megkötés. Amíg egymásnak tudnak passzolni a támadók, addig támadhatnak. Minden az ellenfél zónájában elkapott passz 1 pontot ér.
Pontszerzést követően mindig térfélcsere történik. Majd a pontot szerzett csapat ún. kezdődobással juttatja át az ellenfélnek a korongot, akik megkezdhetik a következő támadást. (A mérkőzés első pontja is kezdődobással kezdődik.)
Az a csapat nyer, amely a mérkőzés során több pontot szerez. Nagypályás mérkőzéseket 100percig játsszák, illetve amelyik csapat eléri a 15 pontot, az automatikusan nyer. Hazai diákversenyeken (és testnevelés órán) nem javasolunk ponthatárt, meghatározott ideig tartanak a mérkőzések.
A védekező játékosok számára is tilos a kontakt. Nemcsak az ellenfelekhez, de a támadó által birtokolt koronghoz sem érhetnek hozzá! Ellenben a levegőben repülő passzokat elkaphatják, leüthetik. Ha egy védő játékos leüti az ellenfél passzát (vagy bármely okból földet ér a korong), akkor automatikusan az addig védekező csapat kezdhet ugyanonnan ellentámadást az ellenfél zónaterülete felé.
A játék irányítása:
Mivel nincs kontakt, és szabad eszköz, ezért nagyon könnyű mindenféle technikai előképzettség nélkül játszani a játékot! Ugyanakkor (részben ismét) felhívjuk a figyelmet néhány szabályra, melyekre eleinte a testnevelőknek kiemelten figyelniük kell, és figyelmeztetniük a diákokat. Mert a többi inváziós játékban ezeket nem „szokhatták meg”.
Térfélcsere
Minden pontszerzés után térfélcsere történik. Ez azt jelenti, hogy ahol pontot szerzett a támadó csapat, ott marad. A (sikertelenül) védekező csapatnak kell átsétálnia a túloldali zónavonalra a következő nyitódobáshoz.
Nyitódobás
A pontot szerző csapat tagja felállnak a zónavonalukra, megvárják míg az ellenfél minden tagja feláll a túloldali zónavonalra. Majd átdobják Nekik a korongot. Ez azt jelenti, hogy amelyik csapat pontot szerzett, az a következő akciót védekezéssel kezdi.
Támadás/Védekezés átmenet
Minden egyes korongejtésnél az addig védekező csapat támadhat ugyanonnan, ahol leesett a korong – nem kell felállni a zónavonalakra. És a két csapat által támadott irányok maradnak. A gyakorlatban ez (főként eleinte) azt jelenti, hogy akár minden egyes passzkísérlet után változik a játékosok szerepe. Nem ritka, hogy egy pont alatt akár 10-15 alkalommal is. Bizony előfordul, hogy a gyerekek ezalatt elfelejtik, hogy melyik irányba is kell támadniuk. S előfordul, hogy egy-egy gyerek annak ellenére akarja felvenni a leesett korongot, hogy az ellenfelet illeti meg a támadás joga!
Az első alkalmak során a testnevelőnek nincs fontosabb dolga tulajdonképpen, mint hogy minden korongejtésnél jelzi (bekiabálja?!), hogy melyik csapaté a támadás joga, és hogy (mutatja?!) melyik a támadás iránya. Ha kell többször is megismétli, tudatosítja a gyerekekben, hogy akkor is az addig védekező csapaté a támadás joga, ha valamelyik védő játékos ütötte le a levegőből a korongot! (Ez ugyebár a többi inváziós játékban nem így van!)
További szabályok:
A pályát határoló vonalak nem részei a pályának. Vagyis, ha egy játékos a vonalon állva kap el egy passzt, akkor már kinn van – ez esetben az ellenfélé a támadás joga.
A légtérben elhagyhatja a korong a pályát. Ha még a levegőben visszakanyarodik, és így kapja el egy pályán lévő támadó, akkor marad náluk a támadás joga.
Cserélni kizárólag a pontszerzés utáni térfélcsere során lehet. Ez azt is eredményezi, hogy mindenkinek meg kell tanulnia a támadás és a védekezés logikai, taktikai és technikai elemeit. Hiszen minden játékos aktív részese a támadásoknak és a védekezéseknek.
Nemek aránya az ellenfeleknél azonos. Mivel non kontakt a sportág, így versenyeket is rendeznek koedukált csapatoknak. 4-4 elleni kispályás koedukált versenyen mindkét csapatban mindig kettő lánynak és kettő fiúnak kell pályán lenni. (Nagypályán mindig 3+4 a nemek aránya, mindkét csapatban egyformán. Két pontonként váltva, hogy éppen lányból, vagy fiúból kell 3 a pályán.)
Passzidőt csak a marker számolhat. A korongot birtokló támadó három méter sugarú körében egy védőjátékos tartózkodhat (marker). Ő sem érhet a támadóhoz, és a koronghoz sem. Viszont mp-enkénti ütemekben, hangosan elkezdhet számolni. Ha nullától tízig elszámol, és ezalatt a támadó nem passzol, akkor a védekező csapaté a támadás joga.
A lépéshibával nem veszíti el a támadás jogát a játékos. Az eszközzel tilos lépni, csak sarkazni szabad. Ha egy támadó mégis lépéshibát vét, és erre a védőjátékos felhívja a figyelmét, akkor sem veszíti el a támadás jogát a csapat – de vissza kell állni a védőjátékos által mutatott pontra, és újból meg kell kezdenie az előkészületet a passzolásra.
A non kontakt szabályok (és a taktikai fault hiánya) miatt az Ultimate frizbi sportágban még versenyeken sincs szükség játékvezetőre/bíróra. A játékosok felelnek a szabályok betartásáért és betartatásáért. Ennek gyakorlati működéséről utolsó fejezetben részletesen írunk.